2010. november 17., szerda

Augusztus 12, amikor elkezdődött a rettegés...

Augusztus 12 , csütörtök

Délután egymás kezét szorongatva, boldogan várakoztunk a rendelőbe. Vártuk, hogy meglássuk azt az édes kis pofit, amiről már olyan sokat fantáziáltunk! :)
A hölgy nagyon kedvesen fogadott bennünket, férjemet leültette, tőle vagy százszor megkérdezte kényelmesen fekszem e? Jó volt, hogy emberként bántak velünk a kórházi rossz tapasztalatok után...
Pityeregtünk amikor megláttuk Vajkot... Pontosan úgy nézett ki, mint Hanna. CSODA SZÉP VOLT!!!!!!!

Vidáman csevegtünk, egyszer csak elhallgatott az Uh-os. Kérdeztük, baj van? Így utólag visszagondolva csak össze-vissza beszélt, hogy nem jól fekszik a baba, nem tudja rendesen vizsgálni a szívét, stb, stb......
Intézett egy diszkrét és gyors telefont és arra kért bennünket, hogy mivel a főnöke már elment, jöjjünk vissza másnap reggel 8-ra. Szeretné ha ő is megnézné Vajkot, mert ő csak szonográfus , de a doktor úr rendelkezik C kategóriás Uh végzettséggel és ő majd tájékoztat bennünket....
Amikor kérdeztük, hogy mivel tartozunk azt mondta semmivel, mert időközben kikapcsolta a cd írót is , így nem kapunk felvételeket. " Majd holnap " - mondta.
Akkor még nem értettük miért, de sejtettük, hogy gond van.
Mindenféle járt a fejünkben: szívbetegség, agykamra tágulat, gyomor szűkület......Semmit nem mondott ki konkrétan, de eü-s végzettségemből kifolyólag értettem, hogy ezeket helyezte kilátásba a telefon beszélgetés során, amikor a szülészettel beszélt....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése