A védőnőm tanácsára- miszerint ha valami nagyon, fáj ki kell írni magunkból-írok az érzéseimről.
Érzésekről, amelyeket sosem szerettem volna átélni... Kicsi fiam, Vajk elvesztéséről... A kiírt időpont szerint ma kellett volna meglátnia a napvilágot, ehhez képest pontosan ma 2 hónapja, hogy eltemettük...:(
Közben pedig sorra születnek a babák, akikkel egyidős lenne. Nagyon hiányzik, üres minden nélküle és kilátástalan a jövő!
Életünkben egyetlen biztos pont Hanna, a kicsi lányunk, aki bearanyozza az egyébként borzalmas napjainkat.
Meglepően jól kezeli a helyzetet, igazi kis felnőttként viselkedik, megérti ha apa és anya időnként szomorú, esetleg sír. Ilyenkor azért megkérdi, hogy mi a baj és a maga módján próbál vigasztalni bennünket!! :)
Nagyon büszke vagyok rá!!!!!!!
Én még mindig könnyezek... Nagyon erősek vagytok!!! Hanna egy igazi tündér! Van is mire büszkének lenned! Borzalmas dolgokon mentek keresztül! Nagyon sajnálom! Szívem minden szeretetével támogatlak virtuálisan!
VálaszTörlésPuszi!
Köszönöm Barbi! Drága vagy!
VálaszTörlés